Valamikor hajnalban Changmin megéhezett. Halkan sétált ki a konyhába és a hűtőben keresgélt élelem után. Eltátotta a száját, amikor meglátta a megtömött hűtő tartalmát. Hatalmasat kordult a gyomra és még mielőtt kivehetett volna valamit, megjelentek a többiek is. Olajozott gépezetként vettek elő különböző alapanyagokat és munkálkodni kezdtek. Jan-t csak ritkán hagyták, hogy csináljon valamit a vállát díszítő nagy és vastag kötés miatt. Felcsillant a szeme, amikor Jaejoong elővett néhány tál étvágygerjesztőt. Legalább csillapíthatta a kínzó éhségét, míg az étel készült. A gáztűzhelyen beízesített darált hús főtt. Hyung-ja paradicsomot és egyéb nyalánkságokat vágott fel, Haruma-nak nevezett srác pedig a tésztát főzte.
- Mit eszünk? - kérdezte az egyik étvágygerjesztőt majszolva.
- Lassagne lesz. - mondta mosolyogva Jaejoong és jó ízűt hümmögve simogatni kezdte a hasát.
Jan végig ott ült mellette és annyiban segített a fiúknak, hogy kóstolgatott és időnként ízesített, ha arra volt szükség. Az összeállításban is segédkezett a fiúknak és akkor már kezdett igazán éhes lenni. A hatalmas adag láttán alig várta, hogy végre ehessenek. A sütőből kiáramló finom illatoktól csak türelmetlenebb lett. Míg sült az étel, mind leültek és beszélgettek.
- Hyung! - szólította meg Jaejoong-ot. - Nemrég arról volt szó, hogy elmondod a szabályokat.
Jaejoong lemondóan sóhajtott egyet, ezzel jelezte, hogy elmondja amit annyira tudni akar. Minden idegszálával csak rá figyelt és rábízta a lányt Haruma-ékra. - A legelső szabály, hogy Hatcher-t nem bántasz! Ha nem tudjátok ki az, valamelyikünktől megkérdezitek! - Yunho-val egyszerre bólintottak. - A kettes: Sose álljatok Jan útjába és ne akadályozzátok, pláne ha elborul az agya! - Erre a mondatra nagyot kellett nyelnie. - Hármas: Maradjatok a közelében! Sosem tudni kikkel akadhattok össze. - Hyung-ja megállt néhány pillanatra és Jan-t nézte, aki Haruma-val beszélgetett valamiről, majd visszafordult és folytatta. - Ha harcba keveredtek, álljatok mellette! Mindig jól jön egy kis támogatás. Négyes: Sose becsüljétek le! - itt Jaejoong nagyot sóhajtott. - Van, hogy olyan dolgokat csinál, amik hajmeresztőek. - A fiú zavartan megvakarta a fejét. - Sose felejtsétek el, hogy nő, még akkor sem, ha átmegy pszichopatába!
- Ezt hogy érted? - Muszáj volt megkérdeznie.
- Velük kedves és gyengéd, de olyan kegyetlenné is tud válni, amilyet életedben nem tapasztaltál és a legrosszabb az egészben, hogy sokszor élvezi is.
Yunho megfeszült. - Velünk is? - Nagyot sóhajtott. - Illetve veletek is?
Jaejoong elmosolyodott. - Csak az ellenségeivel. - A mondattól mindketten hangosan és megkönnyebbülten felsóhajtottak. - Megeshet, hogy abban az állapotban, amibe hamarosan belekerül nem lesz önmaga. Bármelyikőtöket elkaphatja az utcán és abból vérivástól kezdve szexig minden lehet! Óvatosan közelítsetek felé és hagyjátok, hogy azt csinálja, amit akar. Nem fog megölni! - kacsintott rájuk. Igyekezett feldolgozni az eddig elmondott szabályokat. Beszélgetésük végét a sütő pittyenése jelezte. Hyung-ja felpattant és kivette a sütőből a Lassagne-t.
Végre leültek enni. A többieket figyelve nagyon meglepődött, mert kettejükön kívül mind azt figyelték Jan hogy viselkedik. Vajon milyen állapotra utalhatott Hyung-ja nemrég? Mi fog történni? Talán a lény harapása okoz nála valami rendellenességet? Mindenre készen kell állnia, hogy jól végezhesse a dolgát. Miért mondta neki barátja, hogy a lány abban a bizonyos állapotban furcsán viselkedhet és ez abban nyilvánul meg, hogy a vérét veheti, sőt szex is lehet belőle? A mondat utolsó felére elpirult. Mi történne, ha valamelyik este megesne velük? Emlékezne rá Jan, hogy akkor együtt voltak? Jelentene neki valamit? Mire feleszmélt, már végeztek a "vacsorával".
Jan éppen felállt és a mosogató felé fordult, de Jaejoong megfogta a kezét és visszatartotta. - Mire készülsz? - kérdezte tőle számonkérően.
A lány kérdően nézett rá. - Szerinted? - kérdezett vissza. - Mosogatni!
- Bízd csak ránk és ülj vissza! - Még sosem látta ilyennek barátját. Olyan hangnemben szólt hozzá, amihez neki nem lenne mersze és látszott rajta, hogy ellentmond ha kell.
Jan mérgesen nézett rá. Látszott rajta, hogy cseppet sem tetszett neki a dolog, hogy korlátozták. - Egy kis mosogatásba nem halok bele! - Tátva maradt a szája, mert a másik két srác mosolyogva élvezte a műsort. Mi folyik itt? - Jan egy pillanat leforgása alatt megingott és megrázta a fejét. Látszott rajta, hogy valami nem stimmel.
Jaejoong finoman visszahúzta és leültette. A zihálás egyre csak fokozódott és a lány a fejéhez kapott. Gondolkodás nélkül felpattant. Odasétált hozzá, kezeit gyengéden az arcára helyezte és összeérintette a homlokukat. - Csak a hangomra figyelj! - Megpróbálta így megnyugtatni. Iszonyú fájdalmai voltak. Egyik különleges képessége az volt, hogy átérezte a fájdalmat és megpróbálta csillapítani. Gondolatban Jan ordított a fájdalomtól. Egy szürke világban voltak, ahol a fák feketék voltak és félhomály uralkodott. Megállt előtte és ugyanúgy megfogta az arcát, mint a való világban. - Nézz rám. - kérte tőle és amikor megtette, a szemei feketén izzottak. Mintha felismerte volna benne a fájdalomcsillapítás képességét. Bezárta közöttük a távolságot és hosszú csókba húzta.
Mikor elváltak egymástól, Jan még mindig zihált. - Köszönöm. - suttogta erőtlenül ajkaira.
- Szívesen. - pihegte vissza. - Fáj még? - Jan megrázta a fejét, amire elmosolyodott.
- Ez mi volt? - kérdezte Peter felháborodva, amiből úgy tűnt, hogy egy párt alkotnak. Yunho ugrott közéjük és Jan is beállt elé, hogy megvédhesse. - Nem válaszoltál!
- Állj le! - morogta a lány és mintha Peter visszavonulót fújt volna.
- Én is kíváncsi vagyok! - Haruma kijelentésére intett Yunho-nak, hogy vágjon bele a szokásos történetbe.
- Különleges képességű lények vagyunk. - kezdte el magyarázni Hyung-ja. - Changmin képességei: a gyógyítás, gyorsaság, kiválóan bánik a tűzzel és emellett a csábítás mestere. - Jaejoong-ot kivéve a többiek meglepődtek.
- A tiéd mi? - Peter mérgesebb volt, mint korábban.
- Időfagyasztás, repülés és gondolatolvasás.
- Kamik vagytok? - Kérdezte Haruma.
- Az micsoda? - Peter kérdésére mindenki egyszerre nézett rá.
- Japán istenségek. - válaszolta Jan. - Olyanok, mint nálunk a szentek vagy védelmezők ha úgy tetszik.
- Nem tudjuk, hogy pontosan mik vagyunk, de Kamik tuti nem! - Jaejoong megválaszolta helyettük a kérdést.
Jan hatalmasat ásított és elindult a szobák felé. A biztonság kedvéért utána ment és bekísérte, majd miután már biztosra vette, hogy az ágyában elaludt, halkan visszalopakodott a konyhához és a falnak lapulva hallgatta a többieket, ahogy róluk beszéltek. Először semmi érdekeset nem tudott meg, csak a szabályokat magyarázták meg bő lére eresztve, majd azután jöttek az érdekes dolgok, amiktől legyökerezett a lába.
- Titeket nem zavar ez a hirtelen változás? - Peter hangjából sütött a féltékenység. - Mióta Changmin megjelent, néhány óra alatt közelebb került hozzá, mint mi évek alatt!
- Te most komolyan féltékeny vagy? - Haruma-nak nem tetszett a dolog és hallhatóan Jaejoong-nak sem, mert unottan sóhajtott fel.
- Majd én megmagyarázom neki kivel kezdjen ki! - lépteket hallott. Idegesen kapkodta a fejét, hogy hová bújhatna, de megoldották a helyzetet Hyung-jai.
- Egyes szabály: Sosem bántunk közülünk valót! - Peter léptei elcsendesedtek.
- Ő nem közénk való! - ordította a fiú.
- Tévedsz! Már akkor eldőlt, amikor Jan hagyta magát!
Bevillant előtte a sötét utca, ahol lefogta a lányt. Addig, amíg a lény fel nem bukkant azt hitte, hogy a kezében tartja a dolgokat, de Jan csak hagyta magát. Vajon miért?
- Rendben, maradok! - Jaejoong-nak igaza volt. Ha akarta volna, simán kiszabadulhatott volna a szorításából. - Elengednéd a kezem? Jobban esne, ha a derekam markolásznád! - Aztán ahogy a lény felbukkant, már cseppet sem volt annyira kedves és szórakozott. - Ha most nem engedsz el, megkeserülöd!
Ki lehet a lány? Mindent ki kell derítenie róla, ha azt akarja, hogy minden helyzetben tudja mit és hogyan kell csinálnia! Különleges lény lehet, ha mindenki fél tőle. Csak remélni tudta, hogy nem lesz olyan alkalom, amikor megtudhatja mennyire kegyetlen és vérszomjas.
- Hyung! - szólította meg Yunho az idősebbet. - Elmagyaráznád mi ez az egész?
- Egyenlőre még csak annyit mondhatok, hogy a szobában Jan kiválasztotta Changmin-t, ő pedig nemrég elfogadta.
Ezután témát váltottak. Visszament az alvó lányhoz és leült az ágya szélére. Miközben nézte őt, elgondolkodott. Mit jelent az, hogy kiválasztotta? Mire és miért? Mi történt közöttük a szobában? Miért hiszik azt, hogy bármi köze is lehet hozzá? Miért gondolnak bele abba csókba többet, mint ami nyílvánvaló volt? Csak csillapította a fájdalmát és nem szerette el senkitől. Zavaros volt számára az egész. Mit hozott a fejükre azzal, hogy megpróbálta megvédeni őt? Hogy lehet, hogy őt sokkal erősebben érezte, mint a lényeket vagy a veszélyt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése