2016. augusztus 23., kedd

1.rész - New Situation ~ Új helyzet

Hirtelen mozgásra kapta fel a fejét. Az övéi pillanatok alatt özönlötték el a környéket és takarították fel a mészárlás nyomait, csupán a nő vérbe fagyott testét hagyták a helyszínen. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben néhány ismerős arcot vélt felfedezni a segítségükre sietők között. Teljesen elfelejtkezett az őt fogva tartó fiúról és csak akkor kapcsolt, amikor visszarántotta az ölébe, miután megpróbált felállni. Megadóan felsóhajtott, majd még egyszer próbálkozott és akkor a betonba ütötte az egyik térdét. 

Türelmetlenül felsóhajtott, majd megforgatta a szemeit. - Rendben, maradok. - mondta unott hangon és újra fészkelődni kezdett. A fiú szinte azonnal reagált és szabad kezével megragadta a csípőjét, hogy ne mocoroghasson. - Elengednéd a kezem? - kérdezte türelmetlenül. Mélyen a szemeibe nézett és akkor megenyhült a hangja. - Jobban esne, ha a derekam markolásznád. - A fiú nagyot nyelt, majd bólogatott és a derekára csúsztatta mindkét kezét. Ígéretét betartva nem mozdult az öléből, sőt még csak meg sem fordult a fejében, hogy megszökjön. Tenyereit a fiú mellkasára tette és néhány pillanatra megtámasztotta magát, míg fejét hátra vetette és visszaváltozott emberré. 

Néhányan odamentek hozzá és meghajoltak előtte. Ő csak fejet hajtott előttük. - Jól vagy, Úrnőm?

Ideje sem volt válaszolni, mert megjelent egy Lucian vérvonalából. - Jan! - üvöltötte, míg oda nem ért hozzájuk. Alaposan végigmérte. - Hála az Égnek, hogy nem esett bajod!

Elmosolyodott. Jól esett neki, hogy minden alkalommal ennyire aggódtak érte. A meghitt pillanatot néhány tető darab puffanása szakította meg. Felpillantva meglátta a lényt, amelyik korábban a fiú miatt meglógott előle. Lassan lehajolt a fiúhoz és belesuttogott a fülébe. - Ha most nem engedsz el, megkeserülöd! - Az utolsó szó már túlvilági morgással hagyta el a száját és akkor megszűnt a derekán a szorítás. 

Egyetlen mozdulattal lökte el magát a fiútól, majd kapta el a lényt és leterítette. Szabadulni akart, majd ráordított és a dög felvisított a félelemtől. Először azon gondolkodott, hogy hogyan fogja apró cafatokra tépni, miután megtudta tőle amit akart, de megfordult a fejében, hogy mi lenne, ha többet profitálhatna belőle. Bal kezével megragadta a nyakát, majd a testét kinyomva és a fejét az égnek meresztve várt, amíg állkapcsa kellően megnyúlt, majd gondolkodás nélkül belemélyesztette a fogait és kitépett egy darabot belőle. Vérét úgy nyelte, mintha jó ideje nem ivott volna és a húsdarabon is élvezettel rágódott. 
Ekkor olyan dolgot tett, amitől a többiek azonnal felsóhajtottak félelmükben. Egyszerre ajánlotta fel a bal karját és a nyakát, hogy választhasson melyikbe mélyesztheti bele a fogát. Tervei voltak a lénnyel, de ezt majd csak akkor mondja el a többieknek, ha itt az ideje. Néhány belégzéssel felkészült az érzésre, amikor azok a tűhegyes fogak a húsába mélyednek és amikor ez megtörtént, csak halkan nyöszörgött egyet. Levegőért kapkodott és beletelt egy kis időbe, míg megszokta az érzést és a tüdeje kezdett megtelni levegővel. A lény nyála csípte a belsőjét és képtelen volt tenni a könnyei ellen. Legszívesebben ellökte volna magától, de ahhoz, hogy sikerüljön amit tervezett, el kellett tűrnie a fájdalmat. 
Nagyot mordulva lökte magát neki a legközelebb lévő falnak, miután a lény elengedte és hagyta, hogy elmenjen. Lehunyta a szemeit és próbálta összeszedni magát. A fiú, aki korábban leteperte lassan odasétált hozzá és leült mellé. Ekkor vadászott elő a táskájából egy tasak vért és szipolyozni kezdte. A másik srác is követte társa példáját és leült a másik oldalára. Percekig csendben voltak, majd amikor odanyújtottak neki egy újabbat, akkor szólalt meg az egyikük.

- Ez őrültség volt! - korholta meg finoman a sötétebb hajú.

Megrángatta a vállát, majd fejét felé fordította és ránézett. - Lehet, de csak így van esélyünk!

- Te tényleg nem vagy semmi! - jelentette ki a férfi. - Ezt bevállalni a családért. - csóválta a fejét. - Nő létedre elég tökös vagy!

Hallotta, hogy valaki rohan feléjük, majd elhúzta a száját, amikor felismerte Jaejoong-ot az illetőben. Egy kötszeres láda és egy tasak vér volt a kezében. Míg kiszívta, addig a sebeit is ellátták. Nagy nehezen felállt és megindult a csapat felé, de Jaejoong végig mellette volt és valamit sutyorgott a két másik sráccal. Biztosra vette, hogy ismerik egymást, hisz akkor mikor tudott figyelni a régi szép időkről beszélgettek. Nem számolta mennyi ideig tartott hazaérniük gyalog, de akár csukott szemmel is odatalált volna. Kezével legyintett egyet és a kapu kitárult. Nagyokat fújtatott, mikor a lépcsőkön menetelt felfelé, de nem hagyta, hogy vigyék. Nem akarta, hogy mindenki megtudja mennyire megviseli a harapás, amit a lénytől kapott.
Szinte automatikusan a nagy terembe mentek, ahol már várta őket Lucian. A kandallóban ropogott a tűz és kellemes hangulatvilágítást adott. Sorban bevonultak a szobába és ki hova tudott, leült. Jaejoong a kanapénál állt, pontosan mögötte és a vállait simogatta. Rábízta magát és akkor sem ugrott fel, amikor meglátta Lucian vérszomjas arcát. Megfeszült, de mást nem reagált rá. A két új fiú szinte megfagyott és szűköltek mellette. Dacosan állta eredője égető pillantását és egy percre sem figyelt másra. A fiúk szíve kihagyott néhány ütemet, amikor ráordított és nagyot ugrottak a kanapén. 

- Meggondolatlan voltál! - vicsorogta eredője. - Meg is halhattál volna!

- Azt tettem, amit kellett! - morogta Lucian-nek.

- Bele kellett keveredned a vadászatukba? - Ragadta meg a tarkóját, hogy végig a szemeibe nézhessen.

Gúnyosan kuncogott egyet. - A talpnyalód nem mondta el, hogy egyikünket megölték? 

- Erről nincs tudomásom. - Gyilkos pillantásától a férfi szűkölni kezdett. 

Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik, amivel megúszhatja eredője büntetését. - Azt nem mondta el mit tett? - Lucian közelebb hajolt hozzá és megszagolta. - Hagyta, hogy a démonok legaljának egyike megharapja!

A két fiú felállt, amikor Jaejoong megindult, hogy elkapja az árulót és a földig verje. Hiába integetett vagy krákogott neki, mintha meg sem hallotta volna. Minden lépéssel egyre közelebb került a férfihez. - Jaejoong! - mordult rá és akkor mintha kitisztult volna a feje. Intett neki, hogy ne tegye és megállt, mindössze két méterrel előtte. Tekintetét a férfi felé irányította és hagyta, hogy előjöjjön belőle a szörnyeteg. - Ahelyett, hogy nekem duruzsolsz és a hátam mögött bemószerolsz, inkább azzal kellene foglalkoznod, hogy közülünk nehogy kinyírjon valaki!

- Mit duruzsol neked? - érdeklődött Lucian.

- Leakarja dumálni róla a bugyiját! - mondta dühösen Jaejoong. - Ha nem sikerül, megy árulkodni és hazudozni! - A fiú egy pillanatig sem vette le szemét az árulóról. - Légyszi, hadd üssem meg!

Az ajtó hirtelen kinyílt és belépett rajta valaki, aki Jaejoong és az áruló között állt meg. - Majd én megteszem! - Jelentette ki, és akkorát behúzott, hogy a fal kicsit behorpadt. - Megmondtam, hogy kitaposom a beled, ha a közelében látlak!

A férfi lassan felállt és miközben letörölte a szájáról a vért, kuncogni kezdett. - A jó öreg Peter! - gúnyolódott. - Megvédi a csaját, aki már ki tudja hánynak nyitotta szét a lábát!

- Pofa be! - csattant fel Jaejoong. - Lekurváztad az eredőnket, köcsög? - Gyomron térdelte és fuldokolva ismét a falnál kötött ki. - Tanuld meg hol a helyed!

Philip vért köpött és nevetni kezdett. - Nektek kellene visszavenni magatokból! - köhögni kezdett. - Ha úgy nézzük, én dirigálok nektek. 

A magasabbik szemével villámokat szórt mérgében, majd megindult feléjük, de még idejében elkapta. - Nem éri meg! - próbálta lenyugtatni magát és nagyot sóhajtott. Megforgatta a szemeit, de megállta, hogy ne rontson neki. Eleget kapott a másik két fiútól.

Mindannyiuk eredője ott hagyta őket és a férfihez lépett. - Philip, szerinted ki lesz a főnök, ha én visszavonulok vagy meghalok? - úgy hajolt hozzá közelebb, mintha az áldozatával játszana. Látta a pillanatot a férfi szemében, amikor ráébredt, hogy nem lehet főnök, mert születési jogán neki jár az örökség. - Ha még egyszer Jan ellen teszel valamit, én magam foglak megölni!

Elégedetten mosolygott maga elé. Eredője végre az volt, akire felnézett korábban. Jaejoong és Peter megálltak mellette. Szinte automatikusan ölelte át a magasabb fiút és úgy nézett a többiekre.  

Jaejoong visszament hozzá és gyengéden magához húzta, kiszakítva a fiú karjaiból, aki utána nyúlt. Finoman felemelte a pólóját, hogy megnézhesse a sebet. A kötés teljesen átázott. - Ezt át kell kötözni! - jelentette ki sziszegve. Eredője bólintott neki és tudomásul vette, hogy valamit meg akarnak tárgyalni, amihez egyenlőre semmi köze. - Valaki már vár rád. - folytatta Jae lágy hangon. - Ő majd ellát, míg vissza nem érünk. - Válaszul csak elmosolyodott. Utoljára még visszanézett mindenkire, aztán elindult.

Lassan szelte a lépcsőfokokat az emeletig és igyekezett gondolatban biztatni magát. Mikor belépett a szárnyukba, ahol a vérvonala tagjaival lakott, lábai legyökereztek az ajtó előtt, amikor meglátta azt a valakit, akit Jaejoong említett nemrég. A szívdöglesztő srác bugyiszaggatóan vigyorgott rá. Kezeiben a kötszeres dobozt és a fertőtlenítőt lóbálta. Mosolyogva vetődött mellé.

Jaejoong dacosan állta Lucian pillantását és várta, hogy miért kellett ott maradniuk mind a négyüknek. Legalább száz dolog fordult meg a fejében, ami magyarázatot adhatott rá. Ha Jan-ről volt szó, mindig aggódott, mert a férfi legtöbbször hajmeresztő dolgokat talált ki, amik cseppet sem voltak ínyére. Néhány percig sétált körülöttük és közben ő lassan odasétált két régi barátjához. Finoman jelezte nekik, hogy ne aggódjanak, mert megvédi őket ha kell és Peter is átsétált hozzájuk. 

Lucian végül megállt előttük és alaposan szemügyre vette őket. - Ti Jaejoong barátai vagytok?

- Igen. - mondták egyszerre mindhárman.

- Megbízhatók? - Lucian kérdésére összeráncolta a szemöldökét. 

- Az életemet is a kezükbe adnám. - Láthatóan a mondatával meggyőzte a férfit.

- Mi a nevetek?

Idősebbik barátja nagy nehezen meg mert szólalni, amikor bólintott. - Én Yunho vagyok, ő pedig Changmin. - A mondat után mindketten meghajoltak.  

Changmin rettegett attól, ami ezután jött. Lehetséges, hogy meg akarta tudni a nevüket mielőtt megöli őket? Hiba volt hagyni, hogy a lány a szörnyeteghez menjen és megharaptassa magát vele! Vajon hagyná, hogy a férfi megtegye? Érezte magán az illatát és melegség töltötte el, amikor visszagondolt arra, hogy átölelte. Mit jelenthet ez? 

- Szeretném, ha ti vigyáznátok rá, amikor elhagyja a területünket. - A mondat meglepte és ez jót jelenthetett, mert Jaejoong megkönnyebbülten sóhajtott fel. Hyung-ja kikérte a véleményét, mielőtt bármit is válaszoltak az ajánlatra. Beleegyezően bólintott és akkor a lány testőreivé váltak. - A fiúk majd elmondják a szabályokat.  

Illedelmesen meghajoltak és távoztak a szobából. Fogalma sem volt róla, hogy hová kísérték őket és csak az vigasztalta, hogy két barátja vele volt. A másik srác cseppet sem tetszett neki. Érezte, hogy néhányszor még össze fogják akasztani a bajszukat valami miatt. A korábbi szobából egy folyosó vezetett ki, aminek mindkét oldalán ajtók voltak. Minden bizonnyal szobák lehettek. A végén egy hatalmas, két oldalon közlekedhető lépcső volt, aminek a bal oldalán sétáltak fel. Ott egy hatalmas ajtó volt, ami egy újabb folyosóhoz vezetett. Legnagyobb meglepetésére abban a szárnyban semmi sem volt hivalkodó vagy rikító. A falak kellemesen meleg színekben pompáztak és bútorok is kényelmesnek tűntek. Egy újabb kanyar után egy nagy hallhoz hasonlító helyiségbe értek. Jaejoong félrehívta valamiért Yunho-t és a másik srác is eltűnt a szemben lévő ajtó mögött. Tátott szájjal bámult maga körül. Szemből hangokat hallott kiszűrődni.

- Hatalmas hülyeséget csináltál! - korholt valakit a srác, aki korábban velük volt. - Eddig senki sem bírta ki a rád váró rettenetet.

- Ez bántó volt! - A lány hangjára melegség járta át a szívét. Arra késztette, hogy finoman belessen.   

- Hiába! - legyintett egy számára ismeretlen, hosszú hajú srác.

A lány sebe messziről is borzalmasnak tűnt. A kötés folyton átvérzett és az ismeretlen srác állandóan átkötözte. Végül megunta és olyan kötést rakott rá, amin nem üt át a vér és nem ken össze semmit. A vért folyamatosan adták neki, de nem hatott. Arra lett figyelmes, hogy valaki finoman betolja az ajtón és két barátja megállt mellette. A lány kérdően nézett mindhármójukra.

- Srácok, ők itt Yunho és Changmin. - Egyszerre hajoltak meg. - Jan testőrei lesznek, míg a végére járunk a dolgoknak. - A levegő hirtelen megfagyott körülöttük. Már a legrosszabbtól tartott, amikor a lány elmosolyodott. - Fiúk, hosszú hajú barátunk Haruma és Jan-t már ismeritek.

Egy újabb srác lépett be a helyiségbe. - Add ide! - mart el minden lehetséges vérrel teli vagy félig lévő tasakot és egy poharat nyomott a kezébe. - Pia kell neki, nem vér! - Egy üveg volt a másik kezében és töltött Jan-nek is, majd magának. - Ökör iszik magában. - mondta, majd egyszerre felhajtották a szeszes italt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése