2016. december 20., kedd

10.rész - The Final - A vég

Iszonyú fejfájással kezdett ébredezni. Hiába próbálkozott azzal, hogy minél hamarabb észhez térjen, nem sikerült. Bal karja fájón lüktetett és amikor alaposabban megnézte, egy tű volt benne, amin keresztül a vérébe juttattak valamit. Gyenge volt és szédült. Még arra sem volt ereje, hogy a többieket szólítsa. Összeszedte a maradék erejét és kihúzta a karjából a tűt, majd visszafeküdt a földre és csak próbált ébren maradni. Annyira elnyomta a szer, hogy akaratlanul is elaludt tőle. Végre minden kitisztult előtte. Egy cellában volt bezárva. Az ajtaja előtt őrök vártak, méghozzá nem is akármilyenek. Abban az állapotban észrevétlenül surranhatott ki, de előtte ellátta a dögök baját.
Szerencsétlenségére még így sem hagyhatta el az épületet, mintha csak tudták volna, hogy képes lehet erre. Kivágta az utolsó ajtót is maga elől, majd elordította magát és ezt többször is megismételte. Keserves segélykiáltása minden vérvonalába tartozóhoz eljutott. Sorban egymás után érkeztek a visszajelzések, hogy készen állnak és a segítségére sietnek. Az ajtó hamarosan kinyílt a cellájában, de ő még mindig azzal volt elfoglalva, hogy tudassa a többiekkel, hogy fogságban tartják. Valaki megragadta az állát és nézegetni kezdte az arcát. 

- Teljesen ki van ütve! - mondta egy ismeretlen hang.

- A ribanc kihúzta a branült. - Morogta D.K. - Ha nem lenne annyira fontos, most azonnal kinyírnám!

Az ajtó hamarosan ismét kinyílt. - Főnök, a Hatcher-ök furcsán viselkednek! - mondta izgatottan a férfi. 

Megkönnyebbült, amikor meghallotta az övéit kórusban üvölteni. - Tudják, hogy eltűnt! - vert mérgesen D.K. a falba ököllel. - Az a nyomorult kölyök ugyanolyan, mint Jan! Ha mindenki meghal és ő túléli, a vérvonal csak neki engedelmeskedik majd!

- Mit akarsz, mit tegyünk?

- Hozzátok ide, hogy megölhessem!

Egy újabb ismerős hangot vélt felfedezni a körülötte lévők között. - Van fogalmad róla mi lesz mikor megtudja? - D.K. csak nevetett. - Ha a családjáról van szó, nem ismer kegyelmet! Apró darabokra fog tépni!

A figyelmeztetést nem vette komolyan. - Nem tud, ha ilyen állapotban van.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? - ezt kérdezhette volna ő is. - Jaejoong megtámadásakor az összes hozzád közel állót kinyírta! - A hatásszünetből tudta, hogy nagyon meglepődött. - Az embereitek nem tudták azonosítani őket. 

- Ő csak egy gyenge nő! - mondta gúnnyal a hangjában D.K. - Tény, hogy okos és talpraesett, de nincs benne ekkora erő! A többiek mészárolták le őket. - Titkon gúnyosan elmosolyodott. - Még Lucian-ből kinézem, de Jan nem képes arra, amire ő. Túlbecsülik.

A beszélgetés abbamaradt és ismét magára maradt. Azzal, hogy D.K. alábecsüli, lett egy kis előnye, amit ellene fordíthat. Amint kimegy a szervezetéből az az anyag, amitől elkábul, megkezdi hadjáratát. Csak remélni tudta, hogy Changmin hamarosan odaér a többiekkel és segítenek neki kijutni. Egy idő után valaki bement hozzá és letett valamit mellé. Nem mozdult meg, csak türelmesen várt, amíg valamennyire felhígult a vérében az anyag. Valamivel később kezdett múlni a kábasága és akkor megnézte mit kapott. Néhány tasak vér hevert mellette, készen, hogy megigya. Óvatosan kezdte el kortyolgatni őket, nem-e raktak beléjük valamit, de nem érzett bennük semmit. 
Az ajtó hamarosan kinyílt és mintha belöktek volna rajta valakit. Hangos csapódás jelezte, hogy magukra maradtak. Jó ideig próbált küzdeni az ébren maradással, de folyamatosan kudarcot vallott, ráadásul ki tudja kit raktak be hozzá. Ilyen kiszolgáltatott állapotban bárki megölhetné vagy azt tehetne vele amit csak akar. Ahogy telt az idő, egyre tovább volt képes ébren maradni és végre megérezte a vérszagot. Mielőtt megmozdulhatott volna, valaki belépett a cellába, mellé sétált, lerakott valamit a földre, majd néhány pillanat múlva el is ment. Akkor bátorságot gyűjtött és rabtársa keresésére indult.  

Szemei kikerekedtek, amikor Changmin egyenletesen lélegző testével találta szemben magát. Úgy ért hozzá, mint ahogy szokott. - Changmin. - suttogta a fiúnak. - Én vagyok!

Végre valahára a fiú kinyitotta a szemeit. - Jan? - kérdezte meglepetten, amikor felismerte. 

Alaposan megnézegette a sebeit. - Mit művelt veled az a mocsok?

- Nem fontos! - sóhajtotta a fiú. A tarkójára csúsztatta a kezét és közelebb húzta magát. - Lényeg, hogy veled vagyok!

A pillanat mintha megállt volna körülöttük és csak ketten lettek volna. Mélyen a szemeibe nézett, majd engedve az érzelmeinek összeérintette ajkaikat. Normális esetben nem tette volna, de most biztonságban érezte magát a fiúval és csak gyengédségre vágyott. A csók elmélyült és gyengéd maradt. Lassan bújtatták ki egymást ruhadarabjaikból. Elveszett Changmin csókjaiban és érintéseiben. Már azért is hálás volt, hogy ott volt vele. Testük ritmikus mozgása teljesen ellazította. Gyengéden kapaszkodott Changmin hátába és csak élvezte kettejük egybeolvadását. 
Amikor ajkai a nyakára vándoroltak, oldalra fordította a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Fejéből kiürültek a felesleges gondolatok és rá koncentrált. Abban a helyzetben csakis egymásra számíthattak. Teste hirtelen megfeszült, majd apró darabokra robbant és a forróság teljesen elöntötte. A fiú néhány erőtlen lökés múlva követte és fáradtan hullott rá. Jó időbe telt, míg minden visszaállt a rendes iramba és öltözködni kezdtek. Visszafeküdtek a földre. Fejét Changmin mellkasára helyezte, összefűzte ujjaikat és csak hallgatta a szívdobogását. 

Egy dolgot mégsem volt képes kiverni a fejéből. - Mi a baj? - rángatta ki a fiú a gondolataiból.

Nagyot kellett sóhajtania. - Fel fog használni téged. - mondta elszorult torokkal. - Meg fog ölni! 

Mintha csak érezte volna, hogy hová akar kilyukadni. - Nem lesz semmi bajom! - A kijelentéssel cseppet sem győzte meg.  

Érezte, hogy valami közeleg. Azzal, hogy mindenkivel tudatta elrabolták, elindított valamit. Kezdte visszanyerni az erejét és ekkor olyan képességei is felerősödtek, amikről eddig nem tudott. Hallotta a pokolban a démonokat, ahogy róla beszéltek. Elrabolták és mindenki őt keresi. Némelyikük még arról a bizonyos egyezségről is suttogott, amit elhintettek a világnak. Tudta, hogy hamarosan D.K. fülébe is eljut és kíváncsi lesz mit ajánlott fel miért cserébe. Az üres vér tasakokat a kezébe vette és elégette. Démona, akit korábban közülük valóvá tett, csak várta, hogy szóljon neki mikor támadhatnak. Annak a fajtának parancsolt, amelyiknek még maga a Sátán sem tudott. Lucian-nek igaza volt, mert olyan aduász volt a kezében, amivel még maga D.K. sem számolt. 

Hamarosan nyílt az ajtó és belépett rajta két férfi. - Mozgás! - szólt az egyik. - D.K. látni akar! - Nagyon nehezen akart elválni a fiútól, az őrök mégis elhúzták tőle.

Kábaságát bevetve elterelte a gyanút arról, hogy annak a démonnak, aki korábban róla mesélt. - Mit műveltél velem? - rázta meg a fejét, hogy hihetőbbnek tűnjön.

D.K. nevetett. - Olyan szert kaptál, ami bárkit kiütne! - Azt hitte, hogy a szerrel küzd annyira, pedig saját magával. Még korai volt, hogy felfedje magát. - Mellékhatásként kihozza a lényed domináns részét.

- Oh bassza meg! - szitkozódott magában. - Bírd ki még egy kicsit! - bíztatta magát. - Nemsokára kitörhetsz és megölheted. - Erőt gyűjtött és akkor megkérdezte. - Nem félsz, hogy mi lesz miután minket megöltél? - D.K. nagyot nézett. - Tudok a tervedről! - jelentette ki. - Nemcsak neked suttognak!

Az ajtó abban a másodpercben kinyílt és egy ismerős jelent meg, aki először meglepődött jelenlétén, majd illedelmesen meghajolt, hogy köszöntse. - Mi a faszt hajbókolsz? - Szólt rá D.K.

- A nagyúr akar veled beszélni! - a mondatra ő is megfagyott.

- Mit akar a Sátán? - A férfi nem szólt semmit, csak várt. - Vezesd be ide! - adta ki a parancsot és a férfi el is ment. - Biztos érted jött! - gúnyolódott D.K. Csak kuncogni tudott, amire felfigyelt.

Az ajtó egy hatalmas és túlvilági ordítással vágódott ki, majd belépett maga a Sátán, akit ő Alistair-nek hív. - Te nyomorult kis szarcsimbók! - fröcsögte a pokol ura. - Elraboltad egyetlen lényt aki megmenthet mindannyiunkat! - Zavarban volt, mert nem mostanra tervezte, hogy bevallják neki, hogy a Sátán hozzá tartozik. Zene volt füleinek, amikor D.K. embereinek halálsikolya hallatszott a levegőben. Alistair ott állt teljesen pompájában és D.K. félt tőle. Széttörte a csuklóján fityegő bilincset, majd csatlakozott a démonhoz. - Mit akarsz mit tegyek vele?

- Kapja meg amit akar! - jelentette ki. - Kerüljön Lucifer mellé... - itt szünetet tartott és Alistair már tudta hogyan fogja folytatni. - .... miután apró darabokra téptem!

A sikolyok egyre közelebbről hallatszódtak. D.K számára nem volt más lehetősé, csak a menekülés. A vérfarkasok ordítással teli zabálása örömmel töltötte el. A szer teljesen kiment a szervezetéből és szép lassan engedte, hogy átváltozzon. A gyáva futásnak eredt és közben néhány más lényt is rászabadított. Nagyot sóhajtva és teljesen átváltozva győzte le egyiket a másik után. Mikor zsákutcába került, odadobta D.K-nek az egyik lény fejét. Végső elkeseredésében aljas eszközhöz nyúlt. Biztosítéknak a kicsit még kába Changmin-t hozta elő.

- Ha nem hagysz békén, megölöm!

Nevetni kezdett. - Csak ennyi telik tőled? - halkan sóhajtott egyet és D.K.-ért néhány démon kéz nyúlt ki.

Mellette megjelent az a démon, aki korábban az övé lett. A pokol lassan megnyílt és a zombi démonok már nagyon várták D.K-t. Sajátja letépte a két karját, hogy még csak véletlenül se tudjon ellenállni, amikor lehúzzák a mélybe, hogy megkapja méltó büntetését. Mindenki legnagyobb meglepetésére intett a démonoknak, hogy engedjék el. D.K. kikecmergett a pokol szorításából és tátva maradt a szája, amikor visszanőttek a karjai. A gyáva először Changmin-nel próbált meg harcolni, de ő állta a sarat. Egyetlen ugrással ott termett, hogy megóvja és megölje D.K-t. Mikor meglendült a keze, ő az övét átütötte a mellkasán és elhúzta a fiútól.
Lehajította a földre és élvezettel nézte, ahogy eszébe jutottak annak a démonnak a szavai, aki korábban figyelmeztette vele kapcsolatban. teljes alakjában minden egyes démon és szörnyeteg szűkölt, mert attól féltek ők következnek. Néhányan elindultak felé, hogy megakadályozzák D.K halálát, de az övéi gyorsabbak voltak. Changmin, Jaejoong, Yunho, Peter és Haruma körülötte termettek, hogy védhessék, amíg elvégzi azt, amire készült. Vérszomjának engedve apró darabonként tépte le a végtagjait. Kegyelemdöfésként még a beleit is kihúzta belőle, mielőtt a pokolba nem vetette a zombi démonoknak. Lehunyta a szemeit és egy nagy sóhaj kíséretében előhozta azt a képességét, amivel az ellenségeit hamuvá égethette. 
Miután minden elcsendesült, Changmin mellé lépett és gyengéd csókba vonta. A többiek is lassan köré gyűltek. Szép lassan elindultak kifelé. A nap sugarai megvilágítottak mindent és melegséget hoztak magukkal. Az övéi élén sétált vissza a birtokaikra, hogy ismét biztonságban érezze magát. Lemosva magáról a vért és mocskot állt a teraszon és csak bámulta az övéit. Nedves hajába lágyan belekapott a szél. Szemeivel látta a pokolban lévő összes démont meghajolni előtte és elégedettség töltötte el. 

2016. december 3., szombat

9.rész ~ The truth turns out - Kiderül az igazság

Jan kissé feszülten ment vissza a házba és végig csak azon járt az esze, hogy vissza kell mennie oda, ahol nemrég megkínozták. A démonok nem kímélték sem testileg, sem szellemileg. Megpróbálták elérni, hogy feladja és akkor azt tehettek volna vele, amit akartak. A kínpadon feküdt és vagdosták, amikor megérezte Changmin-t és akkor minden erejét összeszedve átváltozott valamivé, amit korábban nem ismert és minden démont elpusztított maga körül, aztán találkoztak és elgyengült. Nagyobb megkönnyebbülést sosem érzett, mint akkor. Azóta csak nőtt benne a harag és kegyetlensége hatalmas méreteket öltött. Tudta, hogy ha lemennek a pokolba, akkor kegyetlen mészárlást rendez, aminek még Changmin sem állhatja az útját. 
Visszaemlékezett az éjszaka történtekre, és akkor ébredt tudatára annak, hogy Changmin eggyé vált közülük. Alaposan megcsonkította a démon testét és kétségtelen, hogy legalább a szívét megehette. Azok a fekete szemek olyanok voltak, mint az övé és harag égett bennük. Visszagondolt az egyik lefolytatott beszélgetésre Yunho-val és akkor elmondta neki, hogy a fiú eddig még sosem kóstolt bele valakinek a húsába, csak a vérét itta meg. Abban a pillanatban, amikor befejeződött az átalakulása ösztönösen jött neki a kannibalizmus gondolata. Nem tudta miért vele időnként, de betudta annak, hogy valamelyik lény tulajdonságának velejárója, ami a vérében keringett. Újszülöttként Changmin csak rá fog hallgatni és tőle fog tanulni.

Hirtelen két kar fonódott a derekára és egy nedves száj csókolt bele a nyakába. - Nem jössz aludni? - Changmin rekedtes hangja elárulta, hogy nemrég ébredhetett fel és lement megkeresni.

- De. - válaszolta és elindultak felfelé a lépcsőn. 

Rájött, hogy most nem a gondjaira kell elsősorban foglalkoznia, hanem a fiúval. A többiekkel már megtapasztalta, hogy az első egy-két évben különösen ragaszkodóak az újszülöttek. Mázlija van, hogy nem kell semmilyen pasi miatt aggódnia, hiszen két legyet ütött egy csapásra azzal, hogy korábban összejöttek. Tudta, hogy nagyon kell figyelnie rá, hisz számára minden tapasztalt dolog sokkal nagyobb intenzitással hat és előfordulhat, hogy neki kell észhez térítenie. Jó ideig elválaszthatatlanok lesznek és nem mennek el egymás közeléből, még akkor sem ha muszáj. Most már mert vele komolyabban tervezni, hisz sokáig lesznek majd együtt. Lassan lefeküdtek és rávette magát, hogy aludjon.
Nem sokkal azt vette észre, hogy világos van körülötte és iszonyú meleg. Mikor kinyitotta a szemeit, ijedten pattant fel, mert a pokolban találta magát. Démonok sorakoztak fel lassan előtte. Felkészítette magát arra az eshetőségre is, hogy meg kell védenie magát. Legnagyobb meglepetésére a horda ketté vált és előlépett egy számára ismerős, akiben annak a jobb kezét ismerte fel, akit meg akart keresni. Felé nyújtotta a kezét és mutatta neki, hogy kövesse. Készenlétben megtette amit kért tőle, miközben végig arra gondolt, hogy a többiek már kereshetik, mert Changmin észreveszi rögtön, ha eltűnik mellőle. A démon egy kastélyhoz vezette, aminek nyikorogva nyíltak ki ajtajai, mikor odaértek. A hatalmas trónon ott ült ő és nagyot nyelt, amikor meglátta Changmin-t mellette. 

- Tessék. - Kínálta hellyel a férfi és ő elfogadta. Changmin úgy reagált, ahogy várta. Kétségbeesetten nézett régi barátjára. - Menj csak. - mondta Alistair és azonnal mellé ült. Láthatóan megkönnyebbült, hogy vele volt. - Érdekes srác. - A mondatra Changmin megfeszült. - Rég nem találkoztam olyan újszülöttel, aki ennyire ragaszkodott hozzád! - A férfi megköszörülte a torkát. - Szóval... - kezdte el a mondatot. - Kérdezősködtem egy kicsit idelent és kiderült, hogy D.K állt a dolgok mögött.

- Ezt mi is tudjuk. - forgatta meg a szemeit.

- Elakar tenni téged láb alól, hogy mindenki neki engedelmeskedjen.

- Mi van, ha sikerül neki? - kérdezte Changmin aggódva.

Alistair nevetni kezdett. - Két szempontból is lehetetlen. Egy: Jan-t nem könnyű eltenni láb alól. - Megvakarta a fejét. - Sokszor halt meg, de mindig feltámadt. Kettő: Ha meg is történne lehetetlen, mi akkor sem engedelmeskednénk senki másnak. Összetartanánk, de csak az eredőnk parancsolhatna nekünk.  

- Tehát ha Jan meghalna.... - a fiú félbehagyta a mondatot.

- .... elszabadulna a pokol. - Folytatta Alistair, de látta, hogy nem fogta fel a súlyát a dolgoknak. - Olyan káosz lenne a világban, amilyet eddig még Isten sem látott! 

- Vagyis? - Próbált választ kapni Changmin.

- Vagyis ha a Hatcher klán eredői meghalnak, a világ rohadt gyorsan megszűnik létezni! - A fiú ijedtében majdnem hátra vetődött a székkel. - Ők tartják fent az egyensúlyt. Mondjuk azt, hogy Isten csak besegít néha.

- Mi lesz ha Jan és Lucian is meghalnak? - Elmosolyodott, mert nem számított rá, hogy valóban rákérdez.

Alistair készségesen válaszolt minden kérdésre. - Akkor az öt ágból négynek és Jan vérvonalának közösen kell megteremteni az egyensúlyt.

Legnagyobb meglepetésére Changmin nem kérdezett többet, csak emésztette a hallottakat. Szinte hallotta a gondolatait. 

- Lucifer szövetkezett D.K-vel. - Törte meg a nehéz csendet. 

- A kis rohadék! - vágott az asztalra Alistair. - Ki fogom nyírni!

Megcsóválta a fejét. - Az Ördög a Sátán uralmára akar törni. - Changmin hirtelen hátraesett a székkel. - Nem ismerős? - A fiú végre felállt és visszaült a székbe. - Jól vagy? 

- Igen. - válaszolta még mindig ledöbbenten.

Érezte, hogy valami nem stimmel. Olyan érzés fészkelte bele magát a fejébe, ami csak akkor szokott, amikor veszélyben van. Changmin még a korábbinál is nyugtalanabb volt, de nem terhelte infókkal, inkább csendben volt és csak várt. A biztonság kedvéért, hogy senki ne foghasson gyanút, kötött egy állszerződést Alistair-rel, majd lassan búcsúzkodni kezdtek és elindult Changmin-nel az oldalán. A nekik ártó démonok gyülekeztek és körülvették őket. Sejtette, hogy nem engedik el őket könnyen, ezért számba vette a lehetőségeiket. Lucifer segítségére nem számíthatott, hisz elárulta őket. A saját démonát nem hívhatta segítségül, mert akkor lebukott volna és ezt nem akarta kockáztatni. 
Changmin csak a jelére várt. A zombiszerű démonok is megtalálták hozzájuk az utat. Míg D.K és Lucifer nem borították fel a pokol egyensúlyát, zombidémonok sosem keveredhettek a többivel, csak a saját fajaikkal. Szép lassan egymásnak háttal álltak a fiúval és várták mikor támadnak rájuk. Nem is kellett sokat várniuk. Changmin-nel fedezték egymást és irtották a démonokat. A zombidémonok megelégelték, hogy nem juthatnak közel hozzájuk, ezért a többi démont kezdték el megcsonkítani. Éhségük nem ismert határt és a hatalmas tömeg valóságos svédasztal volt számukra. Abban a pillanatban fordult a kocka és a démonok átálltak az oldalukra. Közös erővel próbálták megfékezni a zombikat. Éppen a démonok egyik vezetőjét szúrták ki maguknak a zombik. Gondolkodás nélkül termett ott a semmiből és tépte szét a zombit. 
Az a démon megszabadulása után azonnal térdre hullott és meghajolt előtte. Nem értette a dolgot, de nem is foglalkozhatott vele, mert vissza kellett mennie Changmin-hez, akit akkor szorított le kettő a földre. Egyikük harapni próbált, amikor átütötte koponyáját a kezével, majd letépte a fejét és odébb hajította. A másiknak azonnal letépte az alsó állkapcsát és a nyelvével sem kíméletes. Fogait egymás után ütötte ki, majd egy végső döfésként megragadta a koponyáját és a gerincével együtt kihúzta a testéből, aztán a tűzbe vetette. Új képességeit még korainak tartotta használni, de nem is volt rá szüksége. A benne élő démon segítségére volt. Changmin a verekedés mellett a tűz idomításával is ölte a zombikat. Lassan, de biztosan fogyatkoztak, amíg egy újabb csapat rájuk nem rontott. 
Felkészült a következő hullámra. Már majdnem elérték őket, amikor a semmiből megálltak és visítva porrá váltak. A "normális" démonok mind egyenként térdre hulltak és meghajoltak előtte. Talán máris megnyerte a Sátán és Lucifer alatt szolgáló démonok hűségét? Megfogta Changmin kezét és kihasználva a lehetőséget, visszatértek a földre. Egy darabig nem szólt senkihez, csak sétálgatott a birtokon és minden lehetőséget végiggondolt. Tudta, hogy a többiek arra várnak, hogy megmondja mit tervez, de még halogatta a dolgot. Egyetlen társaként Raze-t tűrte meg, a vérfarkasai vézérét. Érezte, hogy mikor kell csendben maradnia és azt is, amikor kérdezhet. Dühe lassan alább hagyott és akkor Raze bátorságot merített.

- Mi a terved? - Nagyot sóhajtott és akkor a többiek is köréjük gyűltek.

- Legyetek mindenre felkészülve! - a mondatra mindannyian felszisszentek.

- Mi történt? - Kérdezte Haruma.

- D.K átlépte a határt és démonokkal szövetkezett, hogy az eredőket kiirtsák!

- Tessék? - Csattant fel Jaejoong. 

- Megtaláltad akit kerestél? - kérdezte Haruma. Válaszul csak bólintani tudott. - Mit mondott?

Néhány pillanatig gondolkodott rajta, hogy elmondja-e nekik miről beszéltek. Tépelődött magában. Ha úgy reagálnak majd amire számít, akkor D.K még idő előtt írja alá a halálos ítéletét, amit ő kíván végrehajtani. Lucifer is elnyeri méltó büntetését és akkor már nem tud segíteni az árulónak. Changmin türelmetlen volt, mert nem szeretett tétlen lenni, hisz az a legrosszabb volt neki. Megfogta a kezét és bólintott, majd a többiek felé fordult és mikor kinyitotta a száját, felbukkant egy váratlan vendég. Személyesen Lucifer jelent meg és tartott feléjük. A többieknek nagyon nem tetszett, pláne azok után, hogy elárulta a családot és megakarta őket öletni. Jaejoong vadállatként kezdett morogni, amikor odaért hozzájuk és megállt előtte. 

- Beszélnünk kell! - jelentette ki az ördög a legkomolyabb hangnemben.

- Hallgatlak. - Nem adott neki esélyt a befolyásolásra vagy arra, hogy megpróbálja megtámadni. 

- A kutyáid nélkül!

Hirtelen elborult az agya. Megragadta a torkánál, majd belevágta a földbe és leült a mellkasára. - Vigyázz hogy beszélsz a családomról! - mondta túlvilági hangon. - Ha még egyszer meghallom vagy csak megtudom, én magam öllek meg és kurvára nem leszek kedves!

- Hallom, egyezséget kötöttél a Sátán-nal. - mondta nyöszörögve. - Mit ajánlottál fel neki?

Hirtelen tele torokból nevetni kezdett. - Nem a te dolgod!

- De igen, ha azt akarod, hogy a többiek éljenek, mert hamarosan én uralkodom! - kijelentésére ismét nevetni kezdett. - Megvannak számlálva a napjai, ahogy neked is!

- Miről beszél? - kérdezte halálra váltan Jaejoong. 

- Arról, hogy magatokra maradtok, mert senki nem marad, akinek a talpát nyalhatnátok! - Erősebben kezdte szorítani az Ördög nyakát. - Hamarosan mindannyian D.K-nél fogtok nyüszíteni! - Lángcsóva tört fel a mélyből és megjelent a Sátán. - Alistair! - nyögte ki meglepetten Lucifer.

Alistair lehajolt hozzá és ciccegni kezdett. - Lucifer, te nyomorult kis áruló! Azt hitted nem jövök rá mire készültök?

- Szövetkeztél azzal a ribanccal, akit hamarosan kinyírunk!

A Sátán lehajolt hozzá és ő is megszorította a nyakát. - Én a helyedben vigyáznék hogy beszélsz az eredőmmel! - Changmin és Yunho ijedten kezdtek hátrálni. - Most már ő minden démon anyja! - A többiek is meglepődtek.

Halkan elengedett egy morgást, mire a pokol megnyílt. A zombi démonok epekedve várták Lucifer-t. Alistair-től olyan sebet kapott, amit sosem fog elfelejteni. Szép lassan leengedték a lények közé, akik egyszerre estek neki és pillanatok alatt apró cafatokra tépkedték. Elégedetten nézett végig a többieken, akik nem értették miről van szó. Changmin még mindig azon aggódott, hogy hamarosan megölik. Ismerte az érzést. Jobban bilincsbe verheti, mint bármi más. A legrosszabb érzés, ami létezik, hogy elveszítheted hamarosan azt, akitől függsz és akit szeretsz. Ekkor értette meg a rettegését, hiszen korábban átélte már párszor.  

Odament Changmin-hez és gyengéden végigsimított az arcán. - Ne aggódj, nem fogok meghalni! - Úgy tűnt a fiú megnyugodott egy kicsit. 

- Szóval mit nem mondtok el nekünk? - A kérdésre értetlenül nézett Jaejoong-ra. - Ne tedd a hülyét! Jól tudod miről beszélek!

Ránézett Alistair-re és beleegyezően bólintott, majd megszólalt. - D.K meg akarja ölni az összes eredőt, hogy uralhassa a vérvonalakat.

- A nyamvadt tetű! - vicsorogta Jaejoong. - A saját életét is kioltja vele!

Changmin ismét kikerekedett szemekkel hőkölt hátra. - Mi?

- Hogy érted? - pontosította Yunho.

Jaejoong nagyot sóhajtott, majd elkezdte. - Ha a klán minden eredőjét megölik, a világban káosz lesz és a mostani határvonalak megszűnnek. Nem lesz föld, csak pokol és mennyben is háború lesz. - Changmin szép lassan pánikolni kezdett. - A családunk tartja fent az egyensúlyt és védi az embereket a szörnyektől. Azok a zombi démonok kiszabadulnak és ellepik a földet. Ők maradnak egyedül életben.

- Ezt nem! - Akadt ki Changmin. - Nem akarom!

- Nyugodj meg! - nyúlt ki a fiúért.

- Meg kell ölnünk! - Annyira eluralkodott a fiún a félelem és a pánik, hogy lángok jelentek meg körülötte. - Meg kell halnia!

- Meg fog dögleni! - Jaejoong ígérte úgy tűnt, hogy hatott.

Valaki közeledett feléjük és rögtön tudta, hogy cseppet sem békés szándékkal. Azonnal körbe vették Changmin-t, hogy megvédhessék ha kell. Az alak egyre csak közeledett és a vérfarkasok készenlétben álltak. Hirtelen éles fájdalom hasított a mellkasába, amitől a többiek megijedtek. Lucian-t látta maga előtt haldokolni. Intett a vérfarkasoknak, hogy vonuljanak vissza, helyette a túlvilágiaknak jelzett és a démonának, aki faja királya és vezetője volt. Amint átlépett a kapun, máris felismerte a behatolót. D.K közeledett és biztos nem ártatlan szándékkal.

- Megtisztelő, hogy így vártok. - Mondta D.K elégedetten, amikor odaért. - Ő lenne az új családtag? - Changmin közelebb húzódott hozzá.

- Mit akarsz? - tért azonnal a lényegre.

- Az embereim azt mondták Lucifer eljött hozzád. - Számított már rá. 

Gúnyosan elmosolyodott. - Elküldtem melegebb éghajlatra!

D.K nevetni kezdett. - Miért nem vagyok meglepve? - Nagyot sóhajtott. - Jól érzem, hogy ellenségesebb vagy velem, mint szoktál? - Küldött egy gyilkos pillantást felé. - Úgy tűnik megzavartam valamit. - Mikor a férfi közelebb lépett, Changmin elhúzta. - Véded az eredődet? - Megszorította a fiú kezét, hogy hagyja abba. - Dicséretes.  

- Hagyd békén! - morrant D.K-re Peter. - Inkább velem kezdj!

D.K kuncogni kezdett. - A jó öreg Peter. Mindig lehet rád számítani.

A vérfarkasok nem tűrték, hogy D.K hívatlanul beállítson és burkoltan fenyegetőzzön. Körbevették és dühösen vicsorogtak rá. Visszavonulót fújt és villámgyorsan eltűnt a birtokukról. Már majdnem megnyugodtak, amikor bajsejtelme támadt. Elindultak befelé. Már csak ő volt hátra, mikor valami elkapta, a levegőbe emelkedett vele és szállni kezdtek. A lény ügyelt arra, hogy ne lássa hová tartanak és egy erős ütést mért a tarkójára, amitől elsötétült előtte minden. Egy idő múlva érezte, hogy leszálltak valahová, aztán minden elhalt körülötte.