2016. augusztus 31., szerda

4.rész ~ The first trace - Az első nyom

Changmin-ben még mindig éltek a pár nappal ezelőtti események. Borzasztó volt számára, hogy Jan annyira szenvedett, mielőtt átváltozott volna. Alaposan utánaolvasott minden lénynek, hogy ne érje semmi váratlan. Az egyik könyvben talált egy feljegyzést, amiben megemlítenek néhány olyan lényt, akiknek sikerült túl élni a harapást, de olyannal nem találkozott, aki át is változott. Jan-nek tényleg különleges felmenői és vérvonala lehet, ha az alvilági démon mérge be tudott épülni a DNS-ébe. Nézte a lány és a lény bizarr kapcsolatát, amit egyáltalán nem értett. Titkon féltékeny volt Yunho-ra, hogy gyakran elvonulnak és órákig eltűnnek. Lehetséges, hogy van közöttük valami? Vele miért nem csinál ilyeneket? 
Dühítette, hogy vannak olyan dolgaik, amiket nem ért. Jaejoong is velük együtt nevetett, ha olyan volt a helyzet, de ez olyan nyelv volt, amibe nem volt betekintése. Bizonyos mozdulatukról fogalma sem volt. Egyáltalán létezik ilyen kommunikáció? Elhatározta, hogy amint lesz egy kis ideje, becsajozik, hogy ne érezze ezt. Kezdődhet a játék amibe talán mindketten belehalhatnak. Jézus! Miért gondol ilyeneket? Ennyire hatással volt rá az, hogy elcsábította, miközben változás úrrá lett rajta? Az a tekintet, ahogy ránézett vagy amikor elhelyezkedett az ölében és szagolgatta? Mit érzett rajta ami annyira tetszett neki? Elállt a lélegzete, amikor közel hajolt hozzá és érezte magán a forró leheletét. Hogy tudta ennyire elvenni az eszét? 

Gondolataiból Jaejoong szakította ki, amikor leült mellé. - Minden rendben? - kérdezte tőle Hyung-ja.

- Igen. - hazudta.

- Figyelj. - Fogta meg a vállát. - Ami pár napja történt engem is megviselt volna. - A mondattól tátva maradt a szája. - Évekkel ezelőtt én is átmentem ezen. - Ledöbbent. - Minket nem zavart meg senki. Én is kezdtem átalakulni és nem álltunk meg a majdnem szónál. - Mikor az idősebb elpirult, akkor jött rá, hogy sokkal több volt akkor köztük, mint gondolta volna.

- Lefeküdtetek? - Még maga is meglepődött, hogy kimondta.

Jaejoong megrángatta a vállát. - Így könnyebb volt az átalakulás. - kuncogni kezdett. - Ne néz úgy, mint aki olyan nő után vágyódik, aki másokkal is kavar! Ez már régen volt.

Megrázta a fejét. Ez tényleg igaz? - Akkor most Yunho-val is... - innen nem tudta folytatni tovább.

- Nem! - Kicsit megkönnyebbült. - Csak barátok. Ő az egyetlen, aki nem családtag és megérti.

- Oh! - Nagy kő esett le a szívéről. 

- Én a helyedben nem aggódnék. - Akarata ellenére is kérdően nézett rá. - Téged választott.

Beszélgetésük félbeszakadt, mert a lény megjelent és a dolog miatt megfeszült. Yunho lassan kezdett el távolodni, mire a lény rámordult és visszahúzódott a lányhoz. Valamit beszélgettek, aztán meghajolt előtte és ahogy hirtelen feltűnt, úgy fel is szívódott. Hyung-jával valamit alaposan átbeszélhettek, mert sokáig tartott és Jan magyarázott is neki. Furdalta a kíváncsiság, de Jaejoong előbbi mondatán fennakadt. Őt választotta. Miért és mire? Köze volt ahhoz, hogy elcsábította? Eszébe jutott, amikor abban a kellemes hangulatú szobában átölelte, nehogy megölje a srácot, aki mindannyiuk ellen fordult. Idegesen megvakarta a fejét. Azt vette észre, hogy valaki eltakarja előle a napot és amikor felnézett, Jan-t látta maga előtt.

- Megvan az első nyom! - jelentette ki a lány.

Jaejoong csak bólintott. - Akkor készülődjünk! 

Jan még mindig a történtek hatása alatt állt. Próbálta kitalálni hogy lehet úrrá az új énjén és a képességeit próbálgatta. Azt vette észre magán, hogy teljesen máshogy reagál dolgokra, mint korábban. Erősebb és gyorsabb lett. A lény szép lassan kezdett belé olvadni, amitől Peter és Haruma nagyon tartottak. Meg volt az oka annak, hogy ezt tette és tudta, ha híre megy annak, hogy túl élte a harapást, ráadásul beépült a lényébe és részévé vált, akkor sokan legyeskednek majd körülötte. Eddig senki sem élte túl az átalakulást, legalábbis alvilági lények nem. Annak idején Lucian-t is megmarta egy ilyen lény, amibe kis híján belehalt, de nem alakult át. 
Fülében csengtek Changmin kéjes nyögései és volt olyan érzése, hogy ha nem zavarták volna meg és a többiek is lassan, csendben kimentek volna, akkor tovább is mehettek volna. Talán ha akkor megtörtént volna, most nem lenne annyira visszahúzódó és hűvös a kapcsolatuk. Este egy estélyre voltak hivatalosak és új teremtménye szerint ott megtudhatnak néhány dolgot arról, hogy ki és miért ölette meg egyiküket. Tudta, hogy sok energiáját fel fogja emészteni a rengeteg bájolgás, ezért kikészítette a ruháját és a haját is becsavarta, majd lefeküdt aludni. 
Álmában ismét a pokolban találta magát, ahol egyedül volt. Nem üldözték vagy akarta valami elkapni. Kíváncsiságtól vezérelve sétálgatni kezdett és olyan dolgokat látott, amiket eddig csak kevesen. Végig egy árnyék követte, de nem támadta meg. Többen próbáltak köré gyűlni, de azonnal köddé váltak, amint az árnyék a közelébe ért. Amint szembe fordult vele, azonnal letámadta és a földön kötöttek ki. Levegő után kapkodva riadt fel. Rájött, hogy annyi minden volt, amit még nem értett vagy tudott annak ellenére, hogy sokat megélt már a vérvonala miatt. 
A pokolban élő démonok legaljának engedte, hogy belemélyessze a fogait a húsába és túlélte. Rajta kívül senki sem lett volna ennyire bolond, hogy megtegye. Felidézte a lény húsának és vérének ízét a szájában. Néha maga is meglepődött, hogy egyáltalán hogy volt a vérfarkas részének gusztusa megenni. Gyomra hirtelen összeugrott és rosszul lét fogta el. Próbálta lenyugtatni magát, ami szerencsére hamar sikerült. Olyan dolgokra gondolt, mint amikor először találkozott azokkal, akik eredője vérvonalába tartoznak, majd arra hogyan találkoztak Jaejoong-al.  
Amint minden rendben volt, készülődni kezdett. Hajából kiszedte a csavarókat és normálisan feltűzte, majd a ruháját is felvette hozzá illő cipővel és egy lágy hatásúnak tűnő sminket is feldobott. Az ajtón kilépve a többiek már várták. Changmin reakciója mindent megért. Nagyot nyelt és a lélegzete is elállt. Jaejoong szemei is csillogtak, ahogy végignézett rajta, Peter pedig valósággal felfalta szemeivel. A nagy elalélásnak Haruma vetett véget azzal, hogy megköszörülte a torkát. Szép lassan lementek a lépcsőn, majd beültek a kocsiba és elindultak a helyszínre. Amint megérkeztek, észrevehetetlenül kezdte szemeivel pásztázni a helyet. Megszámolta a testőröket is, a biztonsági és térfigyelő kamerákat is. Amint megvolt, jelzett a fiúknak, hogy indulhat az akció. A teremben szétszéledtek és ki-ki a maga feladatát végezte. Changmin rögtön bevágódott a csajok közé, akik az egyik sarokban üldögéltek unottan a szófákon. Megforgatta a szemeit és mérgesen fújtatott egyet.

- Playboy. - fújtatta és tudta, hogy a fiú hallotta.

Elmosolyodott, amikor a headset-et a fülébe tette és úgy csinált, mintha beszélgettek volna telefonon. Követte a példáját és így már nem volt feltűnő a dolog. - Playboy? - kérdezett vissza Changmin. - Baj, hogy próbálom élvezni az életet?

- Elfelejted, hogy dolgunk van, Oppa! - Az utolsó szót nagyon megnyomta.

- Haragszol rám valamiért? - Tudta, hogy azonnal vette a lapot.

- Kellene? - Úgy tett, mint aki nem értette miről van szó.

- Lenne megbeszélnivalónk! - a kijelentéstől összerezzent. Vajon mire utalhat Changmin?

- Mondjuk azt, hogy a feladatod helyett arra koncentrálsz, amit a farkad akar? - Changmin megrángatta a vállát.

A játékuk kezdett veszélyesen igazivá válni. - Ők legalább nem hagynak kétségek között. - A fiú közönyös hangjától majdnem a falra mászott.

- Tessék? - csattant fel. - Sürgősen térj észre, barom! Nem minden körülötted forog!

- Ha bevallod, hogy azóta kívánsz, mióta elcsábítottál a múltkor, befejezem a csajozást!

- Menjetek szobára! - Jaejoong hangjától nagyot ugrott. - Nem kellene ingerelned! - Mikor Changmin felé nézett, nagyon meglepődött, mert az idősebb ott állt előtte. - Ha beleharap a seggedbe, az nem az én hibám lesz!  

Elege lett mindenből. A közelben a falat támasztó Haruma-hoz ment, majd megragadta a csuklóját és húzni kezdte magával. A cél személy, akit felismert, az egyik szoba felé vette az irányt. Követték és úgy tettek, mintha egy félreeső helyet kerestek volna egy kis együttlétre. Nevetgélték, két értelmű mondatokat mondtak egymásnak, majd amikor a férfi kinyitotta az egyik ajtót, betuszkolták rajta és vallatni kezdték. Egy számára ismeretlen néven kívül semmit nem tudtak meg. Ösztöneinek engedelmeskedve kiengedte karmait és egy mozdulattal lesújtva vágta el a torkát. Alaposan kezet mosott, majd visszamentek a vendégekhez és mindenkivel szóba elegyedtek. Mire végeztek, már nagyon elege volt a bájolgásból. A férfi, akit elkapott, tisztán, makulátlan ruhában sétált ki hozzájuk és már messziről meghajolt előtte vagy bólintott. 

Haruma értetlenül nézett rá. - Meg kellett volna ölnöd!

Válaszul finoman végigsimított a vállán. - Így nagyobb hasznát vesszük.

Vacsora alatt csendes volt. Csak hallgatta, ahogy néhányan sztorizgattak a régi időkről, közben Changmin-re pillantott, aki őt bámulta. Megforgatta a szemeit és igyekezett mással foglalkozni.

- Kérem ne bántson! - elevenedtek meg előtte a nemrég történtek.

- Ki ölette meg a férfit a sikátorban? - vicsorgott a képébe.

- Nem tudom! - zokogta a férfi. Elővette azt a tárgyat, amit még a lény korábban a kezébe nyomott - Várjon! - kérdően fordította oldalra a fejét. - Aki elvezetheti hozzá, annak a neve Gorman.

- Minden rendben? - Jaejoong kérdése kiszakította az emlékeiből. 

- Persze. - Erőltetett mosolyt az arcára és olyan jól hazudott, hogy még magát is meglepte. 

Vacsora után folytatódott a beszélgetés és a sétálgatás. Már nem volt kedve hozzá, hiszen megtudta amit akart és képtelen volt még egyszer végignézni, ahogy Changmin a nőkkel szórakozik. Hirtelen megszédült és a vállán lévő harapás is megfájdult. Lassan elevickélt a legközelebbi falig és megtámaszkodott rajta. Amint volt egy kis ereje, az egyik folyosó felé vette az irányt és az egyik fürdőszobában eltűnt. Hamarosan megjelent Jaejoong, Yunho és Peter is, akik meglepődtek, hogy még mindig nincs jól.

- Hívd ide Changmin-t! - utasította Jaejoong Peter-t, aki már rohant volna, ha nem állítja meg.

- Ide ne merd hívni! - förmedt rá a fiúra. - Látni sem akarom!

- Ne csináld ezt! - Jaejoong hangja szinte könyörgő volt. - Ha nekem nem is, de magadnak valld be, hogy belezúgtál!

Hallani sem akart a dologról. Még hogy ő szerelmes abba a playboy-ba? - Ne nevettess! Ebbe az önelégült baromba sosem zúgnék bele! - vicsorogta és már majdnem a földön kötött ki.

- Mi történt? - Hallotta meg Changmin hangját.

Egyáltalán nem titkolta, hogy még a gondolatától is rosszul van, hogy a közelében csajozik. Gyilkos pillantást küldött Yunho felé. - Ne haragudj. - suttogta oda neki.

- Éhes! - Haruma jól ismerte, hiszen ötük közül ő volt a legtöbb ideje vele.

- Most ettünk. - értetlenkedett Changmin. Rajta kívül mindenki megoldotta a nyakkendőjét és elkezdett vetkőzni.

- Melyikünket akarod? - Peter kérdése meglepte. Esze ágában sem volt összegabalyodni bármelyikükkel is. Yunho készségesen ajánlkozott elsőnek. - Itt nemcsak ivászat lesz. - figyelmeztette, mire nagyot nyelt. 

Megrázta a fejét. - Kibírom hazáig! - A kijelentése után azonnal összehúzta a görcs, amitől sziszegni kezdett. 

- Frászt bírod ki! - Jaejoong nem tűrt ellentmondást. - Te vele maradsz! - mutatott Changmin-re a fiú. - Miattad van, te okoztad, oldd is meg! - A fiatalabb szóhoz sem tudott jutni. - Ha baja lesz vagy eltűnik, szorulsz! 

Az ajtó bezáródott, sőt a zár is kattant, ami azt jelentette, hogy bezárták őket. Elmosolyodott, mert tudta, hogy ez csak Jaejoong műve lehetett. Miért akarja ennyire összehozni őket? Changmin egy gátlástalan szoknyavadász, aki ha megkapja amit akar, le is lép. Hallani sem akart arról, hogy ők egy párt alkothatnak! Yunho is végig azt duruzsolta a fülébe minden alkalommal, hogy mennyire összeillek. Mérgesen fújtatott egyet, majd Changmin megragadta a karját és az arcát kezdte vizslatni.

- Jól vagy?

- Miért érdekel? - kérdezett vissza.

A fiú szembe állt vele és közeledni kezdett felé. - Azért, mert az a dolgom, hogy megvédjelek és segítselek. - Gúnyosan elmosolyodott. - Miért, nem?

- Ha annyira érdekelne mi van velem vagy mit miért teszek, közeledtél volna felém! - A mondatától Changmin megállt és magabiztos viselkedése megváltozott.Olyan volt, mintha valami eltört volna benne.

- Én közeledtem, csak nem te figyeltél rám! - nagyot kellett nyelnie. Tényleg így lenne? - Mindig különvonultatok Hyung-gal!

Gondterhelten felsóhajtott. Ennyire vak lett volna? - Yunho-val csak barátok vagyunk. Pasiként egyáltalán nem vonzz! Azt hittem a csókunk után a konyhában rájöttél erre! - A vallomástól a fiú vonásai ellágyultak és a szemei csillogni kezdtek. Elindult felé és a falnak szegeződött amikor annyira közel volt hozzá, hogy ajkaik szinte súrolták egymást. - Mit csinálsz? - suttogta ajkaira.

- Shhh! - csitította, mielőtt bezárta közöttük a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat.

Éhesen tépték egymás ajkait és képtelenek voltak elszakadni. Felnyögött, amikor Changmin elvált tőle és a nyakát vette gyengéden célba. Nem akart semmit elsietni, ráadásul azt hitte, hogy a fájdalmai miatt csókolta meg a fiú, ezért jobbnak látta, ha megpróbálja eltolni magától. - Changmin! - Lehelte, mielőtt elveszítette volna az eszét.

A fiú elvált tőle és a szemeibe nézett. - Mi a baj? - Reszketett a vágytól, mégis megpróbálta visszafogni magát. Tátva maradt a szája, amikor vetkőzni kezdett. 

- Félek, hogy tovább mennénk. - Préselte ki magából és azt hitte Changmin visszavonulót fúj, de nem így lett.

A tarkójára tette a kezét, a nyakához húzta és finoman végignyalt rajta. - Akkor menjünk tovább! - nyögte Changmin.

Még hallotta, hogy kéjesen felnyögött, amikor a fogai a bőrébe mélyedtek. A kínzó éhség minden korttyal enyhült és még mielőtt az a kevés önuralma is elfogyott volna, ami megmaradt, elvált tőle. Szemfogával felsértette egyik ujjbegyét és a vérével bedörzsölte a két pontszerű sebet és nyomtalanul tűntek el. Visszavedlett a régi kedves és megértő önmagává, ami láthatóan tetszett a fiúnak. Gyengéden lemosta a nyakáról azt a kevés vért és amikor a szemébe nézett elmosolyodott. Gondolatban megbarátkozott a gondolattal, hogy Changmin nem mindig lesz mellette és sokat fog csajozni, de többet nem követi el azt a hibát, hogy hagyja háttérbe szorulni. Addig magához láncolja, míg képtelenek együtt mozogni és dolgozni.