Jan-t álmában is pokol kínozta. Az a rengeteg démon és elveszett lélek, akik mind olyan bűnökért szenvedtek, amikért ő is megtehette volna. Az volt a különbség, hogy ő a családjáért kezdett néha vérengzésbe és nem azért, mert kedve szottyant hozzá. Azt a dühöt és vérszomjat addig nem érezte, ameddig Gorman-t meg nem ölte. Eszében sem jutott neki megkegyelmezni, még azután sem, hogy hajlandó lett volna segíteni neki felgöngyölíteni családtagja halálát. Racionális énje végig azt súgta neki, ha megkegyelmez, ellene fordul és a többiek is veszélybe kerülnek, amit nem kockáztathatott meg. Érezte, hogy a vérengzésnek nem lesz vége, ameddig mindegyiket meg nem öli, hogy a családját biztonságban tudhassa.
Megelevenedett előtte a pokol és az a szoba, ahol egy asztalra lekötözték és vagdosták, majd belenyúltak a sebekbe, hogy torka szakadtából üvöltsön a fájdalomtól. Számolni sem tudta hányszor kiáltotta Changmin nevét, míg végül érte ment és kiszabadította. Egy ismeretlen helyen állt, ahol egy furcsa lénnyel találta szemben magát. Úgy kerülgették egymást, mintha valamelyikük kiszemelte volna a másikat áldozatának. Igyekezett rossz célpont lenni és a kiszámíthatatlanságát használni. Egy jól időzített morgás és ordítás után a lény megtorpant és letérdelt elé, majd meghajolt. Elégedetten nézett rá, de belül meglepett volt, hogy az a lény, aki korábban nem hagyta nyugton, most behódolt neki. Néhány pillanat múlva ugyanúgy nézett ki, ahogy a másik lény is és akkor már megértette miért történt a dolog.
Szép lassan megbékélt új lényével, ami kezdett beleolvadni a már kiforrottba és ezzel azt, akivel megharapták egymást irányíthatja. Mintha rájött volna egy életbevágó dologra, úgy ült fel az ágyban. Halkan kimászott Changmin mellől, felöltözött és kiment a hátsó udvarra. A lépcsők tetején megállt, és ugyanúgy próbálta megérezni a lényt, ahogy a társainál és családjánál is szokta. Vére ott lüktetett az ereiben és csak arra várt, hogy felismerje. Nem is telt bele sok, a kriptáknál megérezte a lényt és elindult felé. Vérfarkasai és az éjszakát kedvelő családtagjai mind ott figyeltek rá, hogy ne essen baja. Biztonságban tette meg az utat, ami a kriptákhoz vezetett. Az egyikből egy ott nyugvó kémlelt kifelé és bámulta a Tele Holdat, ami kezdett rózsaszínné válni.
Alig hallhatóan mordult egyet, mintha hívta volna a lényt és akkor megjelent. Ugyanúgy ordított rá, mint álmaiban és legnagyobb meglepetésére újdonsült társa meghajolt előtte. Megfordult a fejében, hogy meg kellene ölnie azok után, hogy miatta került le a pokolba, ahol megkínozták és szörnyű dolgokat mutattak neki. A démon fújtatott, mert biztos megérezhette min törte a fejét, de nem fordult ellene, hanem kinyújtott karokkal a földig hajolt és várta az ítéletet. Lassan oldalra fordította a fejét és akkor látta meg a többieket, akik ledöbbenten álltak tőle nem messze. Dühösen mordult rájuk, és Changmin kivételével visszavonultak. A vérfarkasok a félhomályban vártak a jelére. Mindössze néhány perc alakult át azzá, amivé vált az új lény miatt. Oldalra billentette a fejét és halk morgás kíséretében megfordult.
Lucian állt mögötte teljesen letaglózva. - Hát ilyenné váltál. - Préselte ki magából a szavakat. Új társa lassan felállt és ellenségesen ordított eredőjére. - Te képes vagy arra, amire én nem. - A mondatára összezavarodott. - Ezzel a lénnyel uralhatod a pokol legmélyebb és legundorítóbb bugyrait is. - Döbbenten fordította fejét vissza a lény felé. - Már azt is tudod hogyan. - Cseppet sem tetszett neki, hogy Lucian ennyire érdeklődik a pokol iránt. Olyan részére vágyik, ahol minden pillanat szenvedéssel van tele. - Térj vissza és bosszuld meg a halálát! Kezdd vele. - Intett a lényre a háta mögött.
Hirtelen kezdett tisztán látni. Eredőjének kapóra jött, hogy uralta a lényt, akivel hadakozott, hisz egy volt azok közül, akik megölték a családja egyik tagját. Jól ismerte már és tudta, hogy a következő az lesz, hogy tanulja meg irányítani. Társa a háta mögött morogva jelezte, hogy valaki közeledik. Intett mindenkinek, hogy rejtsék el magukat úgy, hogy csak ő érezhesse a jelenlétüket. A művelet annyira jól sikerült, hogy a hívatlan vendég bemerészkedett a birtokra és egyenesen felé vette az irányt. Igyekezett uralkodni magán és visszaváltozott emberi alakjába.
- Nicsak, nicsak. - Hallotta meg az ismerős hangot a homályból. - Az úrnő egyedül. - Szinte azonnal rájött, hogy Philip lehet az. - Hol vannak a selyemfiúid?
- Mit akarsz? - kérdezte a férfitől nyersen.
Philip alaposan megnézte magának, aztán végignyalt alsó ajkán. - Ajánlatom van a számodra.
- Csakugyan? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Légy az enyém és az összes szemétláda, akik benne voltak egyikünk halálában, azonnal meghal! - Gúnyosan fújtatott egyet. - Sajnos azok, akik eljuttathattak volna hozzájuk, már meghaltak.
- Tényleg? - próbált végig higgadt maradni.
- Nyomoztam egy kicsit és kiderült, hogy valami apró darabokra tépte őket. - úgy tett, mint akit meglepett a dolog. - Furcsa, hogy nem maradt utána nyom. Még egy hajszál sem.
Gúnyosan kuncogni kezdett. - Mindezt azért csináltad, hogy nekem segíts?
- Igen. - vágta rá Philip.
- Azt hiszed azzal rávehetsz, hogy démonokat hozol a birtokomra és fenyegetni próbálsz? - Képtelen volt tovább színlelni. Lassan hagyta, hogy eluralkodjon rajta a bosszúvágy és ezzel egy időben a régebbi énje is előbukkanjon belőle. - Meglepődtél? - Diadalittasan szippantott bele a levegőbe, amit megtöltött a frissen kiontott démoni vér illata.
Philip idegesen nézett rá. - Te hülye kurva! - vicsorogta. - Mit tettél? - Szinte hisztérikus állapotban kapkodta a fejét és fordult minden irányba. Amikor visszafordult felé, éppen az egyik démon letépett karjából tépett ki egy darabot és élvezettel rágódott rajta. - Megöllek a családod összes tagjával együtt!
Ideje sem volt befejezni a mondatot, mert az új lény előbukkant a sötétből, torkon ragadta és letépte az egyik karját. Philip fuldokolva próbált ordítani. Rettegve nézett rá, amikor a lény közelebb húzódott hozzá. - A tiéd! - A mondatra a lény neki látott a feladatának.
Élvezettel hallgatott végig minden egyes sikítást és könyörgést, miközben a démon apró darabokra tépte. Már majdnem elborult az agya, amikor a lény felmordult és odadobott neki valamit. Élvezettel morgott, amikor felismerte a tenyerében a szívet. Gondolkodás nélkül enni kezdte és nem törődött azzal, hogy a többiek valahonnan figyelhetik. Minden csonttörés, hús szakadás és a vér kibuggyanásának hangja olyan volt számára, mint maga az élet. Békével töltötte el és ezt senki sem vehette el tőle. Új társa alapos munkát végzett a széttépést illetően, hisz ha akarták volna sem tudták felismerni kit öltek meg.
Érzékei eddig nem ismert módon élesedtek ki teljesedtek ki. Élvezettel nézte a maradványokat amiket a vérfarkasok összeszedtek egy kupacba és máglyaként égtek. Kezeiről csöpögött a vér és a rózsaszín Holdat bámulva üvöltött egy hatalmasat. A hangra minden démon és természetfeletti lény összerezzent. Érezve a félelmüket elégedetten mosolygott. A többiek lassan köréjük gyűltek és csak bámulták az égő maradványokat. Changmin éjfekete szemekkel nézett rá és egy megcsonkított test volt a kezében. Ahogy elnézte, alaposan kiszedte a belsőségeket belőle. A szája is véres volt, ami elárulta, hogy megevett belőle valamennyit.
Tettükre a pokolban fészkelő összes démon remegni kezdett. Azzal, hogy lemészárolták azokat a démonokat, akik egy része benne volt a gyilkosságban és Philip is meghalt, megszilárdították a helyzetüket. Hosszú ideje először érzett békét és nyugalmat. Bosszújuk újabb szintre lépett és kevesen maradtak, akik útjukba állhattak. Changmin belehajította a tűzbe a holttestet. Mindent betöltött az égő hús szaga. A vérfarkasok időnként vonyítottak. Közeledett a hajnal. A nap első sugaraira már minden elégett ami bizonyíthatta volna a vérengzésüket. A hamut is összeszedték és jó mélyre elásták, hogy nyoma se maradjon.
Korábbi gátlásai eltűntek, már ami nem az intim dolgokat illeti és úgy gondolta, hogy beavatja majd a többieket a terveibe. Legfőbb ideje, hogy elkezdje a bosszú hadjáratot és a vérengzést ami ezzel jár. A lény nem hagyta ott őket, hogy a saját útját járja és felbukkanjon amikor kedve tartotta. Tudta, hogy a közös gyilkolás és az, hogy nem ölte meg csak megerősítette a kapcsolatukat és úgy teszi amit mond, hogy nem kérdez vissza mit és miért kell tennie. Úgy tűnik mégis csak kifizetődő volt az, hogy akkor éjjel kölcsönösen megharapták egymást és ettől erősebb lett. A vérengzésnek köszönhetően kezdett mindent tisztán látni. Nem véletlenül húzták le a pokolba és élte át a borzalmakat. Mire felkelt a nap, mindannyian a lépcsőknél ültek.
- Ha elkezdődik, ne álljatok az utamba! - mondatára mindenki ránézett. - Tudják, hogy nyomon vagyunk. Philip elmondta nekik.
- Nyertünk valamit azzal, hogy meghalt? - Yunho kérdésére elmosolyodott, mert ő megmerte kérdezni azt, amit a többiek nem.
- Ő tervelte ki, hogy így legyen! - ez mindenkit meglepett. - Szövetkezett egy démonnal és ez lett belőle. - Gondterhelten sóhajtott. - A vicc benne, hogy D.K is benne van.
Jaejoong hirtelen lefagyott. - A saját vérünk árult el! - préselte ki magából a mondatot a fiú.
- Ő akar az egyetlen lenni! - Haruma kimondta azt, amire ő is gondolt.
Lucian felé fordult. - Kígyót melengettél a kebleden!
- Sosem gondoltam, hogy megfordulhat a fejében! - mentegetőzött, de tudta, hogy igaza van. - Rajta tartom a szemem.
Nem tudta mi ütött belé, de kiakadt és úgy szidta le eredőjét, mintha ő lenne a tanítványa. - Ideje lenne végre észhez térned és elfoglalnod a régi helyedet! Elegem van abból, hogy mindent nekem kell kézben tartanom tizenkilenc éve! - A szavak csak dőltek belőle. - Van fogalmad róla mi lesz, ha tudomást szerez Changmin-ről?
- Már tudja. - mondta Peter. - Ezért mentünk utána, mikor Reign-hez ment.
- Mi? - csattant fel.
- Egy csapat démon várta, hogy megölhesse!
Changmin elmosolyodott és a lény is bólintott, mielőtt bármit is mondhatott volna. - Mire készülsz? - kérdezte Jaejoong.
- Maradunk az eredeti tervnél! - Jelentette ki és a többiek nagyot néztek. - Nem kell tudnia, hogy lelepleztük! - Sürgősen orvosolni akarta a problémát, így megengedte magának, hogy Lucian-nek is kiadja a parancsot, amivel biztosíthatja azt, hogy nem derül ki, hogy tudják ki áll a gyilkosság mögött. - Lucian, te csinálj úgy, mintha semmi sem történt volna! - A férfi bólintott. - Te menj vissza a pokolba és próbáld kideríteni mit terveznek. - A lény meghajolt.
- Mi mit teszünk? - kérdezte Yunho és akkor mindannyian ránéztek.
- Szép lassan mindenkit elteszünk láb alól. - válaszolta Jaejoong.
- Mi lesz, ha megtámadnak minket?
- Arra is készen állunk. - Mondta magabiztosan. - A biztonság kedvéért lenézek.
- Elment az eszed? - csattant fel Peter. - Azok után ami történt?
- Ugye most viccelsz? - csatlakozott be Haruma is. - Hogy akarod megtalálni?
Jaejoong már tudta a választ. - Majd ő keresi meg Jan-t.
A tanácskozás befejeződött és mindenki ment a saját dolgára. A többiek lefeküdtek aludni, de ő képtelen volt rá. Folyamatosan azon járt az esze, hogy hogyan védhetné meg a többieket és ölhetné meg a vétkeseket. D.K lehet azt hiszi, hogy azzal, hogy a pokol elnyelte és kínozták ott, félreállította, de azzal nem számolt, hogy tervez valamit és rájön a dolgokra. Tudta, hogy nemsokára Philip haláláról is tudomást szerez, ezért beszélt néhány szövetségessel, hogy segítsenek nekik, ha eldurvulnának a dolgok és védjék meg a többieket. Minden lehetőséget számba vett és utoljára már csak egy dolgot kellett megtennie azért, hogy nyugtuk legyen.